A mai napom kifejezetten jó volt.. Voltam unokatesómnál, babáztam, meg gyerkőcöztem. :) Imádom őket.
Itthon anyu mondta, hogy döntsek,maradok-e itthon, és akkor bemegyünk a suliba.
Gyáva voltam. Majsa mellett döntöttem.
Igaz, hogy így a családomnak nehéz lesz, lehet, hogy néhányszor vissza sem tudok majd menni, de valahogy nem menne itthon. Részben az álmom, és részben M miatt.
A kollégiumban bármit csinálok- szomorú, vagy boldog vagyok-, úgy érzem elérkeztem oda, ahova vágytam. Igaz, az emberek néha hátat fordítanak, de amikor bezárul egy kapu, nyílik egy másik. Érzem, hogy megtaláltam azt az embert, aki lenni szeretnék. Önmagamat. Egy pörgős, aktív, kreatív, viszont elvont lányt, aki nyitott, és bármiben benne van.
Valahogy ez vagyok én... Végre, elmondhatom, hogy megismertem magam. Lehet, hogy nagyot kellett koppannom- és sokat fogok még, ebben biztos vagyok-, de hallgatnom kell a szívemre. Nem az eszemre, a kötelességeimre, hanem arra, amit érzek, amit akarok. Szembesültem azzal, hogy néha a szív és az ész nem értenek egyet. Ebben a dilemmában szóba sem álltak egymással. De végül is okos enged, szamár szenved. A lényeg, hogy ezzel csak győztem. Szerintem többet is mint várnám. Furcsa lesz egy hét kihagyás után belerázódni megint, be kell hoznom a lemaradásom, hiszen középsuli,meg minden. De a legfontosabb az, hogy magamat tisztázzam, hogy azt tegyem, amit, és akivel akarok.
Mirror...Tükör..
Hmm..
Kálmán Klaudia
2012.11.21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése