Kedves naplóm! XXXIX.

,,nem tudom, fent vagy-e, vagy csak az fb mutatja így, de olvastam blogot.. tudom, hogy csak fölöslegesen jártatom a számat,de.. ez az egész helyzet (az utolsó 2 hónap, hétvégék, távolság) nekem eg teljesen új dolog volt.. Nem szoktam meg.. el kellett volna viselnem, már az első pillanattól,de tudod, hogy milyen ragaszkodó vagyok.. Az az erőszakos.. Hétfőn is kértem, hogy adj még egy esélyt, hogy megpróbáljam.. Szerintem inkább megbeszélni kelett volna, mint véget vetni ennek az egésznek.. A másik dolog.. Borcsa.. Tudtam, éreztem, hogy még mindig szereted, de képes voltam elfelejteni.. Ezt igen.. Annyira boldog voltam melletted, hogy azzal sem foglalkoztam, hogy nem csak én vagyok a szívedben.. Lehet, hogy ez szánalmas lesz, de arra kérlek, ha lehetséges, beszéljük át, próbáljuk megoldani.. Ha csak próbaidőre, vagy hogy is mondjam.. Próbáljuk ki, adj egy esélyt arra, hogy megpróbáljam.. Hogy megtanuljam elviselni ezt az egész kolesz dolgot.. Még mindig jobb tudni, hogy mellettem vagy, mint a párom, ha csak több km-re is, minthogy tudjam, hogy többé nem lesz ugyanolyan.. Sem a barátságunk, sem a szerelmünk.. Nem lesz semmi szinte.. Sajnálom, ha ezt zaklatásnak veszed, vagy erőszakoskodásnak, azt még jobban, ha emiatt elveszítelek, de szerintem jobb lenne először megpróbálni megoldani, mint feladni.. Eddig nem gondoltam bele, hogy mit veszíthetek, ha úgy viselkedek, ahogy az elmúlt időszakban tettem. De már tudom.. z a pár nap elég volt ahhoz, hogy átértékeljem az egészet.. Téged, magamat, minket, az életemet.. rájöttem, hogy piszkosul fáj..Vannak jobb pillanatok.. amikor nevetek, sőt röhögök, jó kedvem van.. De van olyan is, amikor elfog ez az egész, alig kapok levegőt, és annyira fáj, hogy összeroppanok.. Szószerint.. Lehet, most kiröhögsz, vagy szánalmasnak tartasz, nem tudom.. Lehet, csak nézel ki a fejedből, és ugyanarra gondolsz, mint én, vagy éppen hagynál engem a fenébe.. Kapcsolatostul, szerelmestül, barátságostul, mindenestül..De tudnod kell, hogy fontos vagy számomra, és már nem bírnám elviselni, ha csak barátok lennénk.. Idővel talán menne, hogy melletted legyek, de mindig ott lenne az a fájó kapocs köztünk.. A másik.. Ha tényleg szereted Borcsát, és úgy, hogy tényleg újra kezdenéd vele, nem csak azért mondtad, hogy azzal vigasztalj, hogy nélkülem boldog leszel, akkor tudd, hogy voltam.. Ott voltam, szerettelek, veled, benned éltem.. Nem tudom, hogy most mi lesz erre a reakciód, de arra kérlek, hogy találkozzunk valamikor, amikor ezt az egészet át tudjuk beszélni, tiszta lappal indulni.. akár hogyan is. Szeretlek.''

Mert szánalmas, reménykedő, és szánalmasan, de piszkosul, szánalmasan szerelmes vagyok..

Az az nem normális..