Tegnap találkoztunk Drágámmal..
Hmm. Nem is tudom.. Először kimentünk Türrhöz, beszélgetés, naplemente..Isteni volt.. :) Utána szépen lassan elindultunk hazafelé, amiből parkolóban ülés lett.. :)
Mit is mondjak erről..
Megint elő jött a múlt, tépte a szívemet, és P. rávilágított: Ha nem bocsátom meg, nem fogadom el a múltat, magamnak sem tudok megbocsátani.. Mindig én mondom mindenkinek, hogy engedje ki a sírást, mutassa ki az érzéseit.. Én pedig próbáltam visszafogni.. Nem akartam, hogy így lásson, de aztán rájöttem- ő is mondta-, hogy bármi is történik, bármit is csinálok, én nem leszek annál kevesebb.. Kiengedtem.. Bőgtem, mint egy kis ovis.. Bírtam volna még, de ennyi most elsőre elég volt..
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a fájdalmat, rossz érzést, képzeletben fújjam bele egy lufiba, és engedjem el.. Tegnap elszállt egy léggömb.. És érzem, hogy egyre több fog felszállni az égbe.. Egyre könnyebb lesz..
Mondott egy történetet.. Igaz, nem igaz, engem megérintett.. Remélem, ezzel a tegnapival ráléptem arra az útra, ami a magamba vetett hitemhez, a saját magam elfogadásához vezet.. Hiszen az Út a cél, nem?
Ezen az Úton Ő a társam, a hősöm.. Egész életemben ő volt az.. Aki melltettem állt, tanácsot adott, segített talpra állni, és talpon maradni.. Akinek szinte az életemet köszönhetem.. (Igen, Kristóf megszólalása.. khmm....) Tegnap kisírt szemmel, szomorúan, lekonyult szájjal, szipogósan ültem mellette.. Természetes hanglejtéssel mondta még ekkor is, hogy szeret, és még így i szép vagyok.. Tényleg ő az, aki egész életemben mellettem lesz..
Az én hősöm.. :)
Aztán kaptam anyámtól egy sms-t - mintha megkérdeztem volna, hogy ott aludhatok-e Drágámnál..-, hogy másnap kb 9ig érjek haza, puszi.. :D
Nah, szóval meglódultunk hozzánkhoz, ahol megvolt az apamustra, tegezem "apósjelöltemet".. Hmm.. :) Tusi, Tomival, meg a ház urával beszélgetés, aztán elvonulás.. Gitározgattunk, megszólalt a Hero of War is... Hol lassú, hol gyors változatban.. :)
Az éjszaka további része a falak között maradt- azok tudnának mesélni, ha szóra bírod őket, akkor grat.. ;) -, annyit mondok: SZERETLEK!!!
Utána beszélgetések, tervezgetések, az egész életről.. Az egész olyan valószínűnek tűnik, hogy majd egyszer ez, egyszer az.. :) Olyan természetes..
Bár arra a lánykérésre kiváncsi leszek, vagyok Drága.. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése