Azóta sok minden történt..
Kezdjük az egyszerűbbel..: A ruhámat vissza vittük-rájöttünk, hogy full selejt, semmit nem lehet vele csinálni-, helyette "levásároltam" egy fekete sztreccs farmer-féleséget.. Tök jó, legalább lesz miben pincérkedni..
Ebből adódik, hog lehet lőttek a nyári állandó munkának, mivel feketén dolgoznánk, nem fizetnének minket ki, mivel a *város*-marketingnek nincs ránk pénze.. azért tavaly vadiúj-fölösleges-fényűző-kivilágított-márványkirakásos-szökőkút épült.. Mindegy.. Nah, lehet csak rendezvényekre tudnak minket behívni.. Lehet tényleg meg kéne próbálni azt a sobrit..
Jah, igen, P. ott fog zenélni, részmunkaidős-főállású zongorista lesz.. :)
Ilyenkor jövök rá, hogy még egy ilyen személyt nem áldott a Föld..
Valamelyik nap futottunk, 800m-nél kidöglöttem.. Rémes vagyok..
Nah, és akkor a neheze..
az osztály egy nagy kalap szar!!
Múlthét szerdán a nagy szám miatt(aláírom;igaz!) kaptam egy pofont, fenyegetéseket, zaklatásokat..
Hétfőn megint.. Megelégeltem, és felmentem az igazgatóhoz..
Az meg elkezdett intézkedni..
Tegnap bejött az igazgatóhelyettes:
A pofozkodós csaj ellen fegyelmi eljárás indul, és azt mondta, lehet már csak hivatalból is fel kéne jelentenie őt. Tessék Figyelni: MINIMUM 2 ÉVIG SZABADSÁGVESZTÉS FIATALKORÚAK BÖRTÖNÉBEN!
Erre a mondatra az egész osztály meghűlt, megijedt.. Komolyan, ennyire megijedt társaságot nem láttam még..
,,Szó bennakad, lehelet megszegik..,,
Többet nem kell idéznem szerintem.
Tudom, hogy megérdemli, mert amit eddig nagy nehezen felépítettem, felépítettünk bennem az egy pofonnal elszállt..
Eszembe sem jutott az a dolog, hogy véget vessek az életemnek, mivel van miért élnem..
VÉGRE VAN MIÉRT, S KIÉRT ÉLNEM!!!
Rájöttem, hogy semmivel sem lenne jobb, ha feladnám.. Gyávaság lenne, a többiekkel szemben pedig kész merénylet. Nem teszem meg.
ÉLNI AKAROK!!!
Nem félelemben, nem undorral magam iránt, nem úgy, hogy majd' leköpöm magam a tükörbe nézve..
Többé nem!
Önbizalommal, Erővel, kitartással, szeretettel, egyensúllyal, boldogsággal..
Ahogy eddig kellett volna.. Amihez eddig minden megvolt, csak nem használtam ki.
Itt volt a saját életem egy kar nyújtásnyira, a körülöttem lévő emberekben, s én majdhogynem eldobtam magamtól, minthogy nyúljak felé.
Most kihasználom.
Változtatni akarok!
Magamon nem.. Hanem a magam, a világ iránti érzéseimen.
Szeretni akarom magam, nem gyűlölni, megvetni..
Kéne valami önbizalom-tréning...Vagy ilyesmi..
I mostanában.. Vagyis nem, csak beképzelem magamnak, hogy furcsa.. Tény, hogy kicsit megváltozott, de rájöttem, hogy ő ilyen is volt, csak nekem mutatta meg az elején, hogy milyen tud lenni, ha akar valamit. Valakit. engem..
Már nem találkozunk annyit, nem érünk egymáshoz annyit. Furcsa ezt érezni, közben meg is vetem ezt gondolatot, de néha eszembe jut, hogy mi van, ha rájött: nem kellek neki, így, ahogy vagyok.
P pedig rávilágított a maga szavaival..
,,Ha nem lennél pótolhatatlan, nem lenne veled!''
És igaza van.. Ha most mégsem vagyok pótolhatatlan, majd az leszek! :) :D
Csak nehogy balul süljön el..(ezt pici betűkkel, 5 *gal, átlátszó betűkkel, kétszer áthúzva jegyzem meg!)
Nah, szóval ennyi lenne..
Jah, és még annyi, hogy ez a hónap is letudva.. Juppééé! :D ( ÚÚUUÚÚÚtálooooóóóóoooóóóm!!!)
Kálmán Klaudia
2013.06.06.
Jaahj, még 31 nap és 17 leszek!! whíííiii!! :D :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése