Kedves naplóm! LIVII.

Tudod.. Vannak pillanatok, amikor mosolyogsz azért, hogy ne kelljen elsorolnod a gondjaidat.

Mások ilyenkor azt kérdezik.. "Nah, mi van, rosszul áll a hajad!!??"

A válaszod pedig.."Ki nem szarja le?"

Igen, ilyenkor vannak gondok..

Például, hogy beleszerettél a legjobb barátodba(aki mellesleg egész életedben a szerelmed volt), akivel lefeküdtél, aki azt mondta szeret, de ennél többet nem tud nyújtani..Nem képes egy kapcsolatra..

Ráadásul, az még rosszabb, ha ez nem egy kamaszszerelem, hanem tényleg ő az, akiért még az életedet is oda adnád bárkinek. Főleg neki. 

Mindegy, hogy miként vagy mellette -szerelmeként, társaként az életben, barátként, testvérként-, a lényeg az, hogy mellette legyél. 

És mi a legröhejesebb az egészben? Hogy így is kibaszottul boldog vagy, mert ott van melletted.. Láthatod őt, átölelheted, érezheted az illatát, hallhatod a hangját..

Ennél már csak az kellemetlenebb, ha pont te adsz neki párkapcsolati tanácsokat, te bátorítod. De még azt is örömmel teszed, mert így boldog lehet.. Talán..

Például, hogy néhány napja nagyon fáj valamid, a volt biológia tanárod bele mondja a szemedbe, hogy az bizony csak a petefészked lehet.. 

Minden átfut az agyadon..

Terhesség, a hétvégén elmúlt havid ellenére..

Rák..

Meddőség..

Stb..

Kicsit vagy ideges, csak egy icikepicikét lohad le az összes belsőszerved a fájdalomtól, de sebaj..

Kérj időpontot a gyermek-nőgyógyásztól.. 

Nem veszik fel..

Kicsit vagy ideges..

Csak kicsit bőgsz..

Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy az egész háztömb meghallja.. Mégsem jönnek hozzád. Senki..

Csak kicsit vagy kétségbeesett..

Megkéred az ofőd, hogy próbálja meg ő.

Ismét nem veszik fel..

Menj el a kórházba, kérj ott időpontot..

Április 14, 2 hét múlva...

Még mindig fáj, még mindig ideges vagy, még mindig toporzékolnál..

De nem teszed meg, haza mész az előző véreredményedért, meg időpontot kérni a háziorvostól. Már nem rendel..

Az egyetlen elviselhető momentum ezen a napon a bártender (mixer) tanfolyam, amit az igazgató segítségével ingyen megcsinálhatsz. Juppé, legalább lefoglalod magad.

Másnap elmész ebédelni a suliba- persze pont az osztálytársaid vannak kabineten.. Tudd meg, hogy az egyik hülye picsa az osztályból azt híreszteli, hogy terhes vagy.. Csak egy kicsit tépnéd meg..

Csak egy kicsit, vigyorogva, csak egy kicsit szemrebbenés nélkül. Amúgy sem bírod őt, akkor meg?

Menj el a házi dokihoz. Leadod a véreredményt, kiderül, hogy igencsak vashiányos vagy, viszont vérszegény nem. Egyél húst hússal (amihez általában nincsen kedved, hiszen "döglött hús"), meg zöld főzelékeket. Okéé.. Legalább egy diagnózis megvan..

Tapogasson, nyomogasson körbe, kérdezze meg, van-e barátod. Te a fájdalom, idegesség miatt elvesztetted az eszed, rávágod, hogy van..

Észhez kapsz, mondod, nem nincs..

Persze, tudod miért kérdezte, eszedbe jut az a bizonyos péntek, és az előbb említett problémád, majd az ebből levonható következmény is..

Az orvos azt mondja, hogy egy kicsit feszült vagy..

Igen, kicsit feszült vagy..

Pár perc, és egyéb szükséges vizsgálatok után a szemedbe mondja, hogy valószínűleg petefészek gyulladás..

Ekkor egyszerre könnyebbülsz meg valamennyire, és tör rád a para.. Hallottál egy s mást, egyéb szövődmények is lehetnek, de azok egy pisivizitből, és nyomogatásból nem derülnek ki.

Kapsz lórugásnak is beillő fájdalom csillapítót, és gyulladás csökkentőt.

Hazafelé menet megnyugtatod az idegeskedő igazgatót - aki egyébként pont pisivizit közben érdeklődött a diagnózis iránt-, hogy valószínűleg csak petefészek gyulladás.. Megnyugszik.. Hála az égnek..

Aggódik érted, igazán, hiszen már-már "apja-lánya" kapcsolat van köztetek. Olyan, amiről mindig is álmodtál. Ő tudja meg először - rajtad kívül- a lehetséges diagnózist, ami azért mutat valamit..

De még előtted áll a 14-ei nőgyógyászat, valószínűleg rákszűréssel megáldva. Még sosem volt, így kicsit vagy nyuszi. Két okból is; a rákszűrés miatt, meg a diagnózis miatt..

Vajon igaz, tényleg csak egy gyulladás? Vagy több, nagyobb baj van?

Nem foglalkozol vele, nem akarsz tovább idegeskedni..

Például pont egy hét múlva lesz a pincér vizsgád, amin az egész életed múlik.. Már nem vagy tanköteles, egy hajszál választ el attól, hogy kirúgjanak. Persze, jó tanuló vagy, rohadt jóban vagy az igazgatóval (valaki szerint puncsos vagy, de ez nem igaz, csak megismertél egy embert), de akkor sem vagy tanköteles.

A vizsga anyaga pedig.. Az egész tudásod.. 

Amiből persze jó vagy, de úgy érzed egyre kevesebbet tudsz.. 

Eszközismeret? Alig-alig megyeget. 

Élő munka? Az okés, már vagy ezer rendezvényen voltál, már a 800 fős axiál-bál is mögötted van, az azt hiszed, menni fog..

Terítés? Oké, kicsit nehezebb munka, de meg lehet oldani..

Kicsit vagy feszült a vizsga miatt, csak kicsit lennél már túl rajta. 

Ráadásul rajtad a nyomás, hogy te vagy az osztály második legjobb tanulója, teljesíts is valamit.. Ráadásul az igazgató is számít rád. 

Már csak egy icikepicikét vagy feszült..

Gyere haza, az állandó feszültségbe.. Nem elég, hogy a suliban mindenki ordítozik, visít, sikít, otthon is hallgasd ugyanezt. Mindenki megbántja a másikat, hisztizik, káromkodik, ordít. Már hetek, hónapok óta..

Ha rájuk szólsz, kinyitod te is a szád akkor "jéé, hogy kinyílt a csipája!!".

Rájössz, hogy ennek semmi értelme.

Hetek, hónapok óta nem tudnak semmit az életedről, nem is kíváncsiak rá. 

Ha mégis elmondasz nekik valamit, akkor lebasznak, hogy miért foglalkozol vele, meg mindent a szívedre veszel..

Rájössz, hogy ez már régen nem egy család.. Ez már rég nem az otthonod..

Megfulladsz ezen a helyen, amit régen az otthonodnak hívtál ahova "haza" mentél. Már csak egy ház, egy családként kinéző társasággal.

Nem vagy boldog..

Te nem erre vágysz..

De nem tudsz mit tenni..

Elszívsz egy újabb cigit, és félsz kimondani a nyilvánvalót.. ami a szádra jönne, de nincs hangod hozzá..

ELÉG!