Kedves naplóm XVII.

Izéé..van sok meséni valóm áám..
Egy ideje járok egy sráccal, I.-vel.. Szeretem, Imádom, Akarom... SZIA.
18-án, csütörtökön találkoztunk a Dériben.. fagyi, séta Sugó, séta a Türrhöz.. Felmentünk a kilátóra, naplemente, madárcsicsergés, a víz friss illata, csend.. Szerelemlakatok közt, naplementekor megcsókolt.. Már akkor tudtam, hogy nekem ő kell.. Erre mit mondana? - Már megkaptál. Csak a tiéd vagyok.
Én is így érzem.. Csak az övé vagyok. :)
Hétvégén nála aludtam.. Neki adtam magam.. Lehet, hogy másfél hét után elhamarkodtuk, de úgy érzem, mintha nem másfél hete, hanem másfél évezred állna mögöttünk.. Nem fájt, nem volt semmi kellemetlen érzés.. Megint az az érzés, mintha ezerszer együtt lettünk volna.. Élveztem is.. :)
Meséltem arról a srácról Majsán.. hát igen, ő meg próbált nekem örömet okozni, ugye jah..
Most azon parázunk, hogy ő vette el.. de az nem lehet.. Ez egy olyan dolog, amit csak úgy nem adhatok bárkinek.. És az a srác bárki volt.. egy senki.. Nem értem, hogy tehettem!?
I azt mondja, nem számít, nem változtak az érzései.. Annyira szeret... :) nem csak mondja, nem csak bizonyítja.. érzem is..
És igaza van.. csak a jelen, és a jövő számít.. :)


Ui: ezt a számot nem csak azért teszem be, mert EUV-s.. hanem mert, miközben együtt voltunk a hétvégén, vagy 10-szer hallottam a tvben, és rá emlékeztet.. :)

Kedves naplóm XVI.

Vannak olyan pillanatok az életben, mikor az ember azt sem tudja, mit csináljon, mit mondjon.. 

Egyáltalán olyankor mit érez?

Nem tudom.

Abban a pillanatban, amikor valakit, vagy valamit elveszítesz, magadból is elveszítesz egy darabot.

Legyen az épelméjűség, érzés, a szíved egy darabkája.. Bármi.

De amikor az élet csapást mér a környezetedre- barátra, társra, rokonra..-, te ugyanúgy sérülsz!

Ne hidd azt, hogy az ő sérelme nem a tiéd. Persze, te nem veheted életbe vágóan veszteségnek, de veszítettél..

Az ő fájdalma fontosabb.

Elvesztett valakit.. Egy részt önmagából... 

Nem mutatja, de fáj neki.. Tudom.

Elvan, elszórakozik, nevet, mosolyog, a szeme csillog..

Ugyanúgy, mint eddig bármikor..

Nem látni rajta.. 

De érzem. Ismerem már pisis korunk óta.. 

Érzem a szívem mélyén..

Látnom sem kell hozzá, beszélni sem, irkálni sem..

Egyszerűen bele ivódott a szívembe..

Érzem, amit ő érez. Látom, amit ő lát.. Hallom, amit ő hall.

Mert őt szeretem a legjobban ebben az életben.

Ő a támaszom. 

Kedves naplóm XV.

Kedves Isten!

Néha eszedbe juthatna, hogy mit teszel másokkal!

Vannak olyan pillanatok, amit a Sors határoz meg. 

Egy pillantás, egy érintés, egy élet...

Bármit is teszel, nem változtathatod meg.

Nem tehetsz semmit.

Főleg nem mondhatod meg, mit tegyen a másik.

Nehéz ilyenkor bármit is mondani, vagy írni.

Csak annyit tehetsz, hogy kitartasz, támaszt nyújtasz a másiknak..

Hiszen szüksége van rá. Te is tudod..

``A választás a kezedben van
Tiéd a lehetőség ne hagyd magad
Használd ki az időd kérlek,
Élvezd mindvégig az életed!``