Senki sem születik amolyan példakép félének. Mindenkiben van hiba.
Az a tökéletes ember, aki elfogadja magát a hibáival együtt, valamit mások is ezt teszik. De!
Amíg mások életében áskálódunk, és nem a saját dolgainkkal törődünk, ne várjuk azt, hogy tökéletesnek higgyenek bennünket. Mert nem fognak. Neked hogy esik, hogy a hibáidat egymás után róják fel? Ez az! Rosszul! Hát te se tedd!
Én se vagyok tökéletes. Sőt! És? Kit érdekel? Kinek akarok megfelelni? Senkinek.. Ennyi.
Eddig mindig én voltam a jókislány, aki nem tudja befogni a száját. Szorgalmas, meg minden, szeret is tanulni, csak van az a picike kis lepcses szája, ami sosem áll be, ami-valljuk be- igen nagy bajt okoz.
De amíg nem törlik fel velem a padlót, mit csináljak, Álljak a sarokban várva a sorsom? Nah nem...
Majd mindjárt, mi?
Menj már..
Nah, erre mondaná P. hogy : " MONDMEGSTYLE!"
Annyi..
Egyébként van valami kiütéses cucc a kezemen.. Anyám rinyál, hogy lehet fertőző.. Mondjuk én is parázok.. Nah, mindegy.. Bőrgyógyra is csak 2 év múlvára kapnék időpontot egy rohadt drága kenőcsért, meg egy "nincs-vele-baj" kijelentéssel, azt hajtanának kifelé.. Majd elmúlik.. Vagy nem.. Szopacs.
Elkezdtem írni a könyvem. A fejemben egy éjszaka alatt pörgött le a történet, mintha egy film lenne. Nem is aludtam, tegnap pedig elkezdtem írni. Egyenlőre jól megy.. De ha meg is írom; lesz erőm kiadatni? Egyáltalán megmutatni valakinek? Ki adnák, vagy egy pendrive-on végezné, majd törlődne? Lesz-e belőle valami?
Egyenlőre nem érdekel. Saját magamnak írom egyenlőre, aztán lesz valami...
Ma megnéztem a Cosmopolist.. Bátyám azt mondta uncsi film. Tényleg voltak olyan pillanatok, amikor azt hittem most kapcsolom ki.. De érdemes volt várni az utolsó negyed órára.. Ennek a történetnek nincs se eleje, se közepe. Direkt írtam így.. Aki látta a filmet, érti miért.. A végén sírtam.. Bár melyik Robos filmen ne sírtam volna? Nagyszerű filmeket csinál, nagyszerű rendezőkkel. Ráadásul nagyszerű színész is. Mindegy. A filmet teljesen ajánlom végig nézni, nem beletekerni, mert minden pillanat számít.. :)
Egyébként ma megtanultam tányért cipelni. Olyan igazi pincéresen. Már négy tányér elfér a bal kezemen. Jobb kézzel sose vidd a tányért, azzal rakd le.. :) Jobbról ;)
Szerdán kezdtem a Bányaiban.. Nem valami nagy durranás..Túl lehet élni, de semmi több.. Szívás..
Hetek óta álmodok egy srácról, akit T-nek hívnak.. Eddig nem láttam az arcát, de tudtam, hogy helyes..
Erre csütörtökön ki mellé ülök le? Egy helyes, barna hajú, zöld szemű, udvarias srác mellé. Mellesleg T-nek hívják... Azt hittem lehidalok a támlás széken... Nagy nehezen megtaláltam a fb-n..Erre van csaja.. Mindegy. Így jártam. Pénteken nem láttam az étteremben(nem ebbe a suliba jár, csak itt eszik..)
Rájöttem arra, hogy ha valamit fel akarok adni, akkor az nem jó. Hiszen, bármi megtörténhet, nem?
Tudom, elég szkeptikus, de akkor is...
Nem szabad semmit sem feladni, mert inkább tedd meg, küzdj érte, minthogy megbánd, hogy nem tetted..
